Oldalak

365 nap, 365 fotó

365 nap..........................365 fotó

" A fotózás olyan műfaj, amiről azt vallom, hogy csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha...."

Egy jó kép olyan, mint egy jó vers, líra van benne.

2011. május 26., csütörtök

146. nap



A virágot a lélek szedi.
A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer.
Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök. S amikor virágot szedek, csokorba vagy koszorúba, gomblyukamra tűzöm vagy a kalapomra, magamat felvirágozom, annyi vagyok, mint a virág. Az illat, a szín segít abban, hogy átéljem e misztérium érthetetlen varázsát. Mert a léleknek van illata, s Hérakleitosz azt mondja: az anyagtalan lelkek a túlvilágon illatukról ismerik meg egymást - hai pszüchai oszmóntai kat' Haidén.

Hogy a virág lénye mi, nem tudom és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek, tudom, hogy virággá változom és ez olyan, mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék, mint az Anima, s ezt gomblyukamba tűzött, egyetlen szál kicsiny ibolya is idézi. Virágot szedni annyi, mint virágozni; s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe.

Amikor a virágot leszakítom, átmegyek a misztikus hídon. Hová? Nem tudom. De tudom, hogy megmagyarázhatatlan gyönyörüségben részesülök s a lét eddig titkos irányába megnyílok.
/Hamvas Béla/

4 megjegyzés:

  1. Gyönyörűséges! Pihe-puha illatos szépséged van Neked!

    VálaszTörlés
  2. Ilda, gyönyörű volt ez a sorozat!
    Gondolom, jó érzés lehet reggelenként
    körbenézni a kertben, hogy éppen mi nyílott ki.
    Én legalábbis mindig megnézem a virágaimat az
    erkélyen.

    VálaszTörlés
  3. Jaj, ez most nagyon jól esett a lelkemnek!
    Köszönöm!

    VálaszTörlés