Szeretem az olyan tárgyakat, amelyek derűt varázsolhatnak a hétköznapokba.
A tárgyak arca rám néz, visszanézek.
Tekintetükből történet sugárzik,
és megszólalnak. Néha-néha ének
hangzik belőlük, vígságra, panaszra
nyílik fel szájuk konduló harangja.
/ Fazekas László: A tárgyak arca-részlet/
Nagyon szépek a blogodban látható fotóid, gratulálok!
VálaszTörlésA tárgyakkal kapcsolatban én is hasonlóan érzek.
Fazekas László versidézete mind ezt híven tükrözi. :)
Marcsimama, nagyon köszönöm!
VálaszTörlésAz a tapasztalatom, hogy az óvónők nagyon nyitottak a szép iránt, ahogy Te is.
Elárulom Neked, hogy nekem is ez volt a hivatásom ......hosszú évekig....és rajongással szerettem. :)))
De örülök, hogy Te is... !!!
VálaszTörlésMár 20 éve (én is) más területen dolgozom, de a rajongásom lankadatlan. Úgy is emlegetem, hogy azok a "boldog békeidők". :)
Most így, a nyugdíjhoz közelítve, egyre inkább előtör belőlem újra a kreativitás, az alotás utáni vágy.