Oldalak

365 nap, 365 fotó

365 nap..........................365 fotó

" A fotózás olyan műfaj, amiről azt vallom, hogy csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha...."

Egy jó kép olyan, mint egy jó vers, líra van benne.

2011. január 31., hétfő

31.nap





Elhagyott harangláb


A nehány ház, mely körülvette,
Elveszett-pusztult, csonkig égett,
Sátorfáját fölszedte innen,
Mint költöző madár az élet.

A véghetetlen némaságot
Már nem zavarja élő hang,
Maradt a síkon egymagába
A harangláb s a holt harang.

Dermedten csüng az ólmos csendbe,
Beszédes ércnyelve be néma!
Teste maradt csak, lelke elszállt -
De mintha visszajárna néha...

Ember a köteléhez nem nyúl...
De ha megingott, ha megrengett
Tetőtől-talpig a harangláb -
Nagy viharban - még kondul egyet.

Idegenül, komoran kondul,
Mintha a szélvész lelke volna,
Mintha temetne egy világot
Sötét hamuba, szürke porba.

Komoran kondul, tompa jajjal,
Mintha valaki magát tépné,
Tépné, szakítná, megátkozná...
E kín az egész teremtésé.

Akkor a messzi falucskákban
A népek borzongva megállnak:
Mert ember nem harangoz néki:
Harangoz az Isten - magának!
            Reményik Sándor

2011. január 30., vasárnap

30.nap


Titkos bimbók
+egy kis zene

2011. január 29., szombat

29. nap


Most nézem, hogy még a dátum sincs rendesen beállítva nálam.
Reggel olyan érdekes fények voltak a konyhánkban, hogy nem tudtam fotózás nélkül megállni.
Milyen jó, hogy belekezdtünk ebbe a maratoni játékba, mert már most megtudtam néhány dolgot magamról.
Nem is gondoltam, hogy a fény és az árnyék ilyen fontos nekem.
Rita, feltettem egy számlálót a blogra...... és képzeld, hogy VALAKIK látogatják.....noha szép csendesen teszik ezt.

2011. január 28., péntek

28.nap

                                         Reggel                                                               Délben


Este

2011. január 27., csütörtök

2011. január 26., szerda

26. nap



Hagyásfa

2011. január 25., kedd

25.nap


Az örök szerelem lakatjai




2011. január 24., hétfő

2011. január 23., vasárnap

2011. január 22., szombat

22.nap


Január 22.
A magyar kultúra napja

2011. január 21., péntek

21.nap




A virágot a lélek szedi.
A virág az egyetlen kép a földön, amiben a lélek önmagára ismer.
Gyökerem a sötétben van, s a fény felé növök. S amikor virágot szedek, csokorba vagy koszorúba, gomblyukamra tűzöm vagy a kalapomra, magamat felvirágozom, annyi vagyok, mint a virág. Az illat, a szín segít abban, hogy átéljem e misztérium érthetetlen varázsát. Mert a léleknek van illata, s Hérakleitosz azt mondja: az anyagtalan lelkek a túlvilágon illatukról ismerik meg egymást - hai pszüchai oszmóntai kat' Haidén.

Hogy a virág lénye mi, nem tudom és nem fogom megtudni talán soha. De amikor virágot szedek, tudom, hogy virággá változom és ez olyan, mintha lelkem felszívná testemet, anyagtalan illattá és szépséggé válnék, mint az Anima, s ezt gomblyukamba tűzött, egyetlen szál kicsiny ibolya is idézi. Virágot szedni annyi, mint virágozni; s ez annyi, mint átmenni egy kapun az ismeretlenbe.

Amikor a virágot leszakítom, átmegyek a misztikus hídon. Hová? Nem tudom. De tudom, hogy megmagyarázhatatlan gyönyörüségben részesülök s a lét eddig titkos irányába megnyílok.
/Hamvas Béla/

2011. január 20., csütörtök

20.nap


Munka



Akkor egy szántóvető mondá: Beszélj nekünk a Munkáról.
És ő válaszolt, mondván:
Dolgoztok, hogy lépést tartsatok a földdel és a föld lelkével.
Mert dologtalannak lenni annyi, mint elidegenedni az évszakoktól,

és kilépni az élet menetéből, mely méltósággal és büszke alázattal
halad a végtelenség felé.

Amikor dolgozol, fuvola vagy, melynek szívén áthaladva a múló percek

susogása zenévé változik.

Melyikőtök maradna süket és néma nádszál, mikor minden egyéb

összhangzóan együtt énekel?

Mindig azt hallottátok, hogy a munka átok, a robot szerencsétlenség.
De én mondom néktek, ha dolgoztok, beteljesíttek egy darabkát a föld

legmesszibb álmaiból, azt a darabkát, melyet rátok szabtak, amikor az
álom megszületett,

És amíg munkálkodtok, igazán szeretitek az életet,
És az életet munkálkodással szeretni azt jelenti, hogy meghitt

ismerősötök az élet legbensőbb titka.

Hanem ha fájdalmatokban a születést csapásnak, a test fenntartását

a homlokotokra írt átoknak nevezitek, akkor én azt válaszolom, hogy
semmi egyéb, mint homlokotok verítéke moshatja el onnan azt, ami oda
íratott.

Hallottátok azt is, hogy az élet sötétség, és ti fáradalmatokban

visszhangozzátok, amit a megfáradtak mondottak.

És én azt mondom, az élet valóban sötétség, ha nincsen akarat,
És minden akarat vak, ha nincsen tudás,
És minden tudás hiábavaló, ha nincsen munka, és minden munka üres, ha

nincsen szeretet;

Ha pedig szeretettel dolgoztok, önmagatokat összefűzitek önmagatokkal,

egymással és Istennel.

És mit jelent az, hogy szeretettel dolgozni?
Úgy szőni gyolcsot, hogy a szálat a szívedből húzod, mintha azt a

gyolcsot az viselné majd, akit szeretsz.

Szeretve építeni a házat, mintha az lakna majd benne, akit szeretsz.
Gyengédséggel vetni el a magot, és örvendezve aratni, mintha az enné a

gyümölcsöt, akit szeretsz.

A magad képére alakítani mindent, saját lelked lehelletével.
És tudni azt, hogy körülötted állnak mind az áldott halottak, és

figyelnek téged.

Gyakran hallottalak benneteket, amint ezt mondjátok, mintha álmotokban

beszélnétek: - Aki a márványt faragja, és saját lelke képmását felleli
a kőben, nemesebb, mint aki a földet szántja.

- És aki foglyul ejti a szivárványt, és az ember képmására vászonra

fekteti, az több, mint aki sarut készít a lábainkra.

De én azt mondom, nem is álomban, hanem a délidő túlontúl éber

pillanataiban: a szél nem beszél ékesebben a hatalmas tölgyfához, mint
a fűszálak legkisebbikéhez.

És egyedül az nagyobb, aki a szél szavát a saját szeretete által édesebb

dallá teszi.

A munka a láthatóvá tett szeretet.


Kahlil Gibran

19.nap



Néha az angyalok is gondolkodóba esnek.

2011. január 18., kedd

18.nap



“Egyetlen energiaforrás sem bocsát ki annyi fényt, amennyit néha egy kis kötet sugározni tud magából, és az elektromos áramnak soha nem lesz annyi energiája, mint amennyi elektromosság az írott szóba belefér.”

/Stefan Zweig/

2011. január 17., hétfő

17. nap


Földanya

2011. január 16., vasárnap

16. nap



"Szeretni annyi, mint sebezhetővé válni."


Rita, szeretettel köszöntelek az oldalon.
Mosollyal.Ilda

2011. január 15., szombat

15. nap


A legdrágább kéz

2011. január 14., péntek

14.nap



Felnőttek a tőkés récék a Meseterápia Központ udvarán.
Még mindig nagyon összetartóak........mindenhova együtt totyognak, érződik rajtuk az összetartozás.
Mi emberek is  tanulhatnánk tőlük.:)))

2011. január 13., csütörtök

13.nap


Aki bújt, aki nem, megyek!!!!!!!!!!!!!!:)

2011. január 12., szerda

12.nap


Zazie alkotta gyönyörűség. Öröm volt a fotózása.:)))

2011. január 11., kedd

2011. január 10., hétfő

2011. január 9., vasárnap

9. nap Égi kapu

Kicsit ugyan késve kezdem, de.................