121. nap

   Esőben és ködben hazafelé.......


 Nézd, lassan itt az éjszaka
Vad álmok tágas otthona
Hazafelé napod elfogy csendesen
De tiéd ez a pillanat
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt

 És látsz százezer nagymamát
Hogy gombolyítja fonalát
Fakó képek között tipeg kedvesen
Majd elrepíti az álom
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen

 Nézd, lassan itt az éjszaka
És végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével
Elfogynak mind a színek
S dobognak mind a szívek
S betakar az éj tengere kékjével

 Siess hát, nyiss gyorsan kaput
Nyisd ki az álom kapuját!
Engedj be, időnk rohan, eltelik!
Zárd be az ajtót mögöttem
ha örülsz majd, hogy megjöttem
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!
Ne keresd reggelig! Óó reggelig
                                   /Korál/