Romhányi József: Nyúliskola
Erdőszélen nagy a móka, mulatság,
iskolába gyűlnek mind a nyulacskák.
A tanító ott középen az a nyúl,
kinek füle leghosszabbnak bizonyul.
Kezdi az oktatást egy fej káposztával,
hallgatják is tátott szájjal.
- Az egymást tapasztó
táposztó
levelek képzete káposzta
letépett
levelein belül tapasztalt betétel,
mely a kopasztott káposzta törzse,
úgy hívják, hogy torzsa.
Ha most a torzsára
sorjába
visszatapasztjuk
a letépett táposztó káposztaleveleket,
a tapasztalt rendben,
akkor szakasztott, helyesen
fejesen
szerkesztett káposztát képeztünk.
Ez a lecke! Megértettük? - kérdezte a nyúltanár.
Bólogattak a nebulók, hisz mindegyik unta már.
- Akkor rögtön feleltetek! - Lapult a sok kis
tapsifül:
füllentettek, dehogy értik, és ez most mindjárt
kisül!
- Nos felelj, te Nyuszi Gyuszi! Állj két lábra, s
vázold hát,
mi történik, ha ízekre bontasz egy fej
káposztát?
- Jóllakok! - felelte elképesztő képzetten
a kis káposztakopasztó ebugatta,
de a tanár megbuktatta.
Hú de jó kép!!
VálaszTörlésMég nem gondoltam soha így-a káposztára,
de a verset olvasva gondolataimban olyan,
mint a fotón lévő,
szakasztott mása:)
hehe, ez nekem szól. :)
VálaszTörlésGusztusos, üde! Jó ez a zöld a tél közepén.
VálaszTörlésNagyon aranyos a vers, megint nem csak a szemem, de lelkem is töltekezett Nálad!
Óriási:)))
VálaszTörlésMindenkinek köszönöm! :)))
VálaszTörlésNevetni fogsz, de a lilakáposztáról csináltam eddig a legjobb fotókat. :)
VálaszTörlésIgazán bájos bejegyzés! :)
Ez a kelkáposzta engem is fotózásra csábított.
VálaszTörlésLáttam én ezt a fotót? Szívesen megnézném. :)))