365 nap, 365 fotó

365 nap..........................365 fotó

" A fotózás olyan műfaj, amiről azt vallom, hogy csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha...."

Egy jó kép olyan, mint egy jó vers, líra van benne.

2011. február 6., vasárnap

37. nap



Az ékszer
Minél messzebbre kerültünk, annál nagyobb lett a forróság. És a forróság növekedésével gyérült a növényzet, az élet minden jele. Homokos vidéken vándoroltunk, ahol csak elvétve láttunk egy-egy hosszú szárú, kiszáradt, élettelen fűcsomót. Semmi nem volt a láthatáron - se hegy, se fa, semmi. Ez a homok világa volt, mindenütt homok, homokos dudva.

Egy napon aztán elkezdtük magunkkal cipelni a gyújtófát. A parázsló fadarabot enyhén lengetni kellett, hogy izzásban maradjon. A sivatagban, ahol a növényzet féltett kincs, minden apró fogásra szükség van az életben maradáshoz. A gyújtófa elengedhetetlen volt esténként a tábortűz fellobbanásához, hiszen száraz fű alig akadt. Láttam, hogy a törzs tagjai összeszedik az errefelé tévedt állatok, főleg a dingók ürülékét. Jó, és ami a legfontosabb, szagtalan tüzelőnek bizonyult.

Mindenki tehetségesnek születik, jutott eszembe. Ezek az emberek életük során kibontakoztatják magukból a zenészt, a gyógyítót, a mesemondót vagy bármi mást, aztán ennek megfelelően új nevet kapnak és túllépnek korábbi önmagukon. Így hát, némi öniróniával, én is kamatoztatni akartam adottságaimat, kezdetben mint trágyaszedő.

Egyszer egy szép fiatal lány hosszú szárú, gyönyörű sárga virágot hozott elő áhítattal a dudvás bozótból. A nyaka köré tekerte, majd elöl megkötötte, és a virág úgy fityegett a mellén, mint valami értékes kitűző. A többiek köréje gyűltek, csodálták, dicsérték választását. Egész nap vele foglalkoztak. Láttam, hogy a lány ragyog a boldogságtól, és különösen csinosnak érzi magát.

Ahogy elnéztem a lányt, eszembe jutott az az eset, amely nem sokkal azelőtt történt a munkahelyemen, hogy eljöttem otthonról. Fölkeresett egy beteg, akit fokozódó szorongás gyötört. Megkérdeztem tőle, hogy mi nyomasztja, mire elmesélte, hogy egy gyémánt nyakláncának a biztosítását nyolcszáz dollárral emelte a biztosító. Talált valakit New Yorkban, akiről azt állították, hogy hiteles másolatot készít az ékszerről, természetesen hamis kövekkel. Betegem készült New Yorkba, meg akarta várni, míg a másolat elkészül, majd hazarepülve el akarta helyezni a valódi köveket a bank páncéltermében. A tetemes biztosítási összegtől így se szabadult volna meg, hiszen a legjobb páncélterem sem szavatol tökéletes biztonságot, de mégis kevesebbet kellene majd fizetnie.

Megemlítettem a közelgő városi bál napját, mire a nő elújságolta, hogy éppen addigra lesz kész a nyaklánc másolata, és ő azt fogja viselni.

Annak a bizonyos napnak a végén az Igazak népének leánya levette nyakáról a virágot, a homokba fektette, visszaadta az anyaföldnek. Az alkalmi ékszer megtette a maga szolgálatát. A lány pedig hálás volt és nem felejtette el a figyelmet, amellyel a többiek aznap kitüntették. Mindez azt jelentette számára, hogy társai vonzónak találják. Ennek ellenére sem ragaszkodott hozzá, hogy a virág az ő birtokában maradjon. Annak az a dolga, hogy elhervadjon, elszáradjon, humusszá válva visszatérjen az anyaföldbe, és újra kinőjön, ha eljön az ideje.

Ezért jutott eszembe az otthoni betegem. Jól megnéztem magamnak a bennszülött lányt. Az ő nyakékének célja volt, honfitársnőmének értéke.

Való igaz, hogy világunkban valakik értékrendjével baj van, állapítottam meg, és alig hinném, hogy e nyílt szívű emberekével itt Ausztráliában, a senki földjén.


9 megjegyzés:

  1. Mennyire igaz és mennyire rávilágít hétköznapjaink felszínességére ez az írás! Kitől és miből van? Na és a virágok! mesések! Érezni az illatát! az ékszerről nem is beszélve! Ki ő, gyűrű, medál? Szuper párosítás ezzel a kővel!

    VálaszTörlés
  2. Hogy én hogy lemaradtam erről az oldaladról, Ilda! Pedig itt a helyem, mindenképpen! Jaj de örülök, h itt is követhetem a szépségeidet!
    Mert bizony azokat látok, csak be kell hoznom az elmaradásomat...

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm ezt a klassz történetet, no és a csodás fotókat.

    VálaszTörlés
  4. Rita, a címkéhez írtam az írásról az infókat.
    Nagyon kedvelem ezt a könyvet, mert számomra rengeteg üzenetet tartalmaz.
    Örülök, hogy tetszett a gyűrűről készült fotó.


    Merci, de örülök Neked! :)))
    Nem gondolkoztál azon, hogy csatlakozol hozzánk?
    Biztosan sok örömünk lenne benne.:)))

    Szép fényeket, jó fotózást kívánok Mindannyiótoknak!
    Mosollyal:Ilda

    VálaszTörlés
  5. Drága Pufiindián!/ Bár tudnám a keresztneved/
    Én is megcsodáltam az alkotásaid!:)
    Köszönöm a kedves szavaid!
    Szép napot kívánok!
    Mosollyal:Ilda

    VálaszTörlés
  6. Csatlakozni? Azt meg hogyan kell? (kivételesen komoly kérdés!)

    VálaszTörlés
  7. Merci, én Katánál olvastam erről először.
    Ő így írt róla:
    A project 365 egy fotós célkitűzés, amelynek lényege, hogy napi 1 fényképet kell készíteni (kiválasztani, publikálni) és ezen a módon dokumentálni egy évet.
    A fotók témája tetszőleges, akár véletlenszerűen akár tematikusan is fotózhatunk (pld. minden nap egy tájképet, ételt) de van, aki nem is fényképez, hanem rajzol valamit.
    A fényképeknek létrehozhatunk saját fotós blogokat vagy csatlakozhatunk a flickr project 365 csoportjához.
    Mire jó ez?
    -Szerintem elsősorban arra, hogy segít egy új látásmódot elsajátítani. Mióta scrapbookozom, és ebből következően tudatosabban és gyakrabban fotózom, egész más szemszögből is meg tudom látni a dolgokat.
    -Rádöbbenhetünk arra, hogy egészen hétköznapi és addig szürkének tűnő történetek, jelenségek valójában mennyi színt hordoznak magukban.
    -Megőrizhetjük, felejthetetlenné tehetjük ezt a felismerést.
    -Fejleszthetjük a fotózási technikákat
    -Ha sikerül végigvinni akkor az akaraterőnket, önbizalmunkat is is erősítjük.

    Csak ennyi....

    VálaszTörlés
  8. Ó Ilda, nem mondod, hogy mindvégig a címkében volt az általam hiányolt információ? Így jár az, aki éjszaka jön töltekezni. Köszönöm! Ja, és a „szép fényeket” is köszönöm, meghallgatásra talált a jókívánságod!

    VálaszTörlés
  9. Szia Ilda, most látom, hogy válaszoltál, köszönöm!
    Nagyon tetszik ez a kezdeményezés! Én is kattintgatok minden nap, de még nem tudom, hogy tudnám beilleszteni a mostani blogba... gondolkodom rajta mindenképpen! Köszi;)

    VálaszTörlés