365 nap, 365 fotó

365 nap..........................365 fotó

" A fotózás olyan műfaj, amiről azt vallom, hogy csak elkezdeni lehet, abbahagyni soha...."

Egy jó kép olyan, mint egy jó vers, líra van benne.

2011. január 31., hétfő

31.nap





Elhagyott harangláb


A nehány ház, mely körülvette,
Elveszett-pusztult, csonkig égett,
Sátorfáját fölszedte innen,
Mint költöző madár az élet.

A véghetetlen némaságot
Már nem zavarja élő hang,
Maradt a síkon egymagába
A harangláb s a holt harang.

Dermedten csüng az ólmos csendbe,
Beszédes ércnyelve be néma!
Teste maradt csak, lelke elszállt -
De mintha visszajárna néha...

Ember a köteléhez nem nyúl...
De ha megingott, ha megrengett
Tetőtől-talpig a harangláb -
Nagy viharban - még kondul egyet.

Idegenül, komoran kondul,
Mintha a szélvész lelke volna,
Mintha temetne egy világot
Sötét hamuba, szürke porba.

Komoran kondul, tompa jajjal,
Mintha valaki magát tépné,
Tépné, szakítná, megátkozná...
E kín az egész teremtésé.

Akkor a messzi falucskákban
A népek borzongva megállnak:
Mert ember nem harangoz néki:
Harangoz az Isten - magának!
            Reményik Sándor

2 megjegyzés:

  1. Ó Ilda! Ez a vers és fotó ugyan kicsit melankolikus hangulatot ébreszt, de nagyon jól esett a szívemnek, lelkemnek ez az élmény! Köszönöm ismét!
    (és nem „erőltetés” egy másik éned megmutatása, éppen ezért nyugodt szívvel felvállalható szerintem ez a blogod IS! Sőt az a szemlélet és perspektíva ahogy a világot látod és láttatod olyan pluszt ad, amire a szürke hétköznapokban szüksége van az embernek. De nyugi nem fogom tovább feszegetni ezt a témát, hisz a TE döntésed bármit lépsz is.) Szép estét! :)

    VálaszTörlés
  2. Rita, tegnap nekem is jól esett ez a kis melankolikus hangulat.
    Mindig nem pöröghet az ember. :)))
    Ma viszont annál inkább a színek, a vidámság uralta a napom.
    Köszönöm, hogy kitartasz mellettem.:)))

    VálaszTörlés