181. nap

180. nap

Ui: 

Az emberek azt hiszik, ha vesznek egy fényképezőgépet, rögtön fényképészek lesznek. Ezek szerint, ha veszel egy csellót... LESZ EGY CSELLÓD.

Vincent Versace

179. nap

Télen melegen, nyáron jegesen. 

178. nap

"Féltem feltárni az arcomat a kamerának. A lencse jó pszichológus, észreveszi a lélek mélyén megbúvó bizonytalanságot, a bőr apró hibáit, a félszegséget, a visszafogottságot, amellyel a testünkhöz viszonyulunk. Megdöbbentem, mennyire nem éreztem a saját testemet-nem tudtam melyek azok a szögek, amelyek kiemelik a természet adta "kincseket", és melyek azok, amelyek a hiányosságokat fedik fel. Hol vannak tehát az ajándékaim, és hol a dolgoznivaló rajtam...a lényem mely része sugárzik, és hova vetül árnyék..

Érdekes gondolatok kavarogtak bennem. Arra gondoltam, vajon hányan ültünk oda a fényképezőgép lencséje elé, hogy górcső alá vessük magunkat- megértsük földi arcunkat, s ezáltal önmagunk mélyére nézzünk. Tudjuk-e vajon, hányféle arcunk van, s ezek az arcok honnan származnak? Milyen mélyről törnek fel bennünk? Kik voltunk, kik vagyunk? Ki néz ki sokszor belőlünk, a lelkünk legmélyéről? Ki üzen nekünk egy pajkos pillantással, egy boszorkányos kacajjal, egy átható tekintettel belőlünk? Fragmentumok, lélekrészek hasadnak fel, amikor félve-szégyellősen-akarva-akaratlan felfedjük a lelkünk a masinának..nézz mögém, mondd el, ki vagyok..Sokat gondolkodtam azon, miért is hittem magamról, hogy nincs "fényképarcom"..mert a legtöbb képen a lelkem olyan részei mutatkoztak be nekem, amelyekről eleddig nem vettem tudomást, vagy sejtelmem sem volt a létezésükről. A tudattalan mélyrétegeiből feltörő régesrégi arcok ezek- elfojtott, szublimált, eltagadott érzések, lélekrészek hordozói. Mint egy történelmi arcképcsarnok, látom magam egyiptomi úrnőként, és kamaszodó dolgos parasztasszonynak, gésának és szégyellős úrinőnek, tivornyázó kokottnak és szelíd apácának. S rájövök, mindezek mélyén ott vagyok ÉN, egyszerre ők, és egyszerre az, aki most vagyok- egyszerre vagyunk egyek és széthasadtak..Hol van tehát a kapocs? Ki az "igazi én" a ruhák alatt?
Vagyok, aki vagyok. Aki mindig is voltam. Aki nem téved el többé a saját ruhásszekrényében, hanem kiporolja vagy kidobja a rá már nem illő darabokat. De sosem feledkezik meg arról, aki fénymagként ott él a díszletek alatt."
                                                                                                                    

177. nap

176. nap

Elek Teréz: Festett színek

Nagy varázsló a Természet!

Amit az ember meg sem közelíthet!

Csak lefestheti varázsát a percnek

Ami máris a múlt idő része lett!

Mennyi szín van, mit szemünk nem is lát!

Csak csodáljuk az égi palettát,

Ami naponta elvarázsol minket,

Megpróbáljuk, valahogy befogni őket.

Keretbe zárni a sokszínű életet!

Csak egy képet, egy virágot, egy arcot

Akarunk festeni!Vívjuk az örökös harcot

A színekkel, a formákkal és a perccel.

Tökéletlenek vagyunk,de vágyakozunk,

Hogy valamihez hasonlót alkossunk,

Amit szemünk,kezünk által láttatni enged

Ha ügyesen nyúlunk a paletta színeihez!

Egy kicsit ebből,egy kicsit abból

Kenünk a vászonra festőecsetünkből.

lelessük az ég kékjét,a fű zöldjét,

A pipacs pirosát,az éj feketéjét!

Mindent a természetből utánozunk!

Bár,már született a világon pár ember,

Akik kedvükre játszhattak a formákkal,színekkel

És maradandót alkottak,Isten segítségével!

Törekedjünk hát,életünk színvarázsából,

Minél többet befogni,s színpalettánkról

A leghitelesebben lefesteni:a lelkünket,

Mely egy szál virágból is hűen tükröződhet!

és még

A fájdalom megléte fontos. Nem csak az öröm jelzi azt, hogy én élek, a fájdalom is ugyanezt jelenti. A megélt fájdalom csak egy érzés, ami tanít valamire. Semmi másról nem szól. És szükséges a fejlődéshez, mert általa teremtődik meg a megfelelő viszonyítási alap. Ebben a világban mind a nappalnak, mind az éjszakának megvan a maga helye, ideje, és a szerepe is; éppígy az örömnek és a fájdalomnak is.

Csernus Imre

175. nap

Szöszi

174. nap

173. nap

Ezt a gyűrűt már nem szeretném  elhajítani az aranyeső bokorba..... a cseresznyemagokkal együtt.

és még

Van egy erdészünk........meg egy vadászkürtösünk is. :)))
Máté mindannyiunkat elvarázsolt a kürtölésével. 


Ui.:Máté szerint kicsit maszatos a kürt, mert a puccvatta otthon maradt. :)))

172. nap

és még

Két vendégünk is van a héten. :)))

Máté és Keve

Macskacicó és Keve

171. nap

170. nap

Az idén rengeteg mogyorót látok a kertünkben. :)))

169. nap

168. nap

167. nap

166. nap

165. nap

Vizsgázni mentünk

164. nap

A plázában.....

163. nap

Egyre inkább az az érzésem, hogy az életünk egyetlen mondat, csak nem tudjuk kimondani, hogy mi az. (...) A nagy találkozások, a lélek közeli pillanatok mindig azok voltak, amikor valakit megszerettem. Az igazi csoda a barátság, a valódi, emberközeli kapcsolat, amikor egyszer csak repül velünk az idő, és az az érzésünk, hogy mi már valahol találkoztunk. Néha egy pillanat többet ér, mint egy egész esztendő.

Müller Péter

162. nap

Néha legyőzöm a lustaságom.........és előveszem az állványt.

Rövidesen nyílik az egyik kedvenc virágom. :)))

161. nap

Bogi kovácsol. :))

160.nap

Bogimmal és Rékámmal könnyesre nevettük magunkat. :)))

Hiszem, hogy a humor, a jókedv, a lélek mosakodása. :)))

159.nap

158. nap

A természet gyöngyei

A boldogságod a szívedben van.

 Adj neki helyet, hogy elárassza egész lényedet.

 Hagyd, hogy boldog légy és ne akarj semmit. 

Majd kapod.

 Csak légy boldog. 

A napsütés, a reggeli fény,apró gyöngyök a virágok szárán, a gyerekeid mosolya........ mind boldogság. 

Élvezd!

157. nap

Fényképező nélkül már sehová sem indulok. 

Lehet, hogy csak egy kompaktot, de mindig viszem magammal.:)))
Így történt ez ma is.

156. nap

Szomszédolni voltunk