70. nap

Homályos stílusúra készítettem ezt a fotót, de egy kicsit bizonytalan vagyok. Szép ez így?

Kányádi Sándor: Néma tulipán

     Mondanom sem kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik

virágnak nincsen illata, az néma.

     Ilyen a tulipán is. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.

     De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s

olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették,

„meghallhatták”, merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.

     De volt egy kertész, egy nagyon sürgő-forgó emberke. Szakálla térdét verte a fejében

fészkelő nagy bölcsességtől.

     Volt ennek a fura kertésznek egy csodálatosan szép virágoskertje, telides-teli mindenféle

fajta, szebbnél szebb, illatosabbnál illatosabb virággal. Örül a kertész a kertjének, művelte is

tőle telhetően. Öntözte, kapálta, karózta, nyeste. Csak azzal nem volt kibékülve, hogy ahány

virág, annyi illat. Bántotta az orrát az illatok sokasága. Egyedül a bazsalikom illatát

szenvedhette. S elhatározta, hogy bazsalikomillatúvá varázsolja az egész kertet.

Bazsalikomillatúvá minden virágot.

     Megszeppentek a virágok, amikor kertészük szándékát megneszelték. Tudták, hogy amit a

fejébe vesz, abból nem enged. Tűzön-vízen keresztülviszi.

     De maguk a bazsalikomvirágok sem örültek.

     Hogy jöhet ahhoz például holmi kis, kavicsok közt kapaszkodó puskaporvirág vagy –

rágondolni is rossz – a szagos müge, hogy egyszerre csak bazsalikomillatú legyen?

     Féltékenyek lettek az illatukra.

     Szomorúság szállott a kertre, amikor megjelent a kertész egy hatalmas szívókával, meg egy

ennél is hatalmasabb illatpumpával.

     Legelőször a tulipán illatát szívta ki. Majd vette a pumpát. De a tulipán ökölbe zárta szirmait,

s megrázta magát. Hiába mesterkedett a kertész, a bazsalikomillat nem fogott a tulipánon.

     Dühbe jött, toporzékolt a kertész. Ollóval, késsel, sarlóval, kaszával fenyegetőzött. De

hiába.

     A tulipán inkább néma maradt. De nem vette föl a bazsalikom illatát.

     Hanem elkezdett csodálatosabbnál csodálatosabb színekben pompázni. Illat helyett most

gyönyörű színekkel mutatta az utat az elbizonytalanodó méheknek, pillangóknak és más

röpdöső szorgoskodóknak.

     Meghökkent a kertész. Elámult, még a száját is tátva felejtette a nagy álmélkodástól. A

megmaradt illatú virágok pedig valóságos illatzivatart zúdítottak rá. Tikogni sem volt ideje a

kertésznek. Úgy maradt, ahogy volt, ámultában. Most is ott áll, kerti törpévé zsugorodva. A

tulipánok gyönyörűbbnél gyönyörűbb színekben pompázva némán mosolyognak össze a feje fölött.